Egy ideje nagyon elúsztam és nem törődtem a bloggal sem, de múlt héten Réka megkérdezte, csatlakozhat-e a százszavas kihívásba, és ez engem is inspirált, hogy folytassam. Így hát íme a következő feladat:
Felállt és kiment. Ezt a mondatot kell kibővítened kivételesen most PONTOSAN 100 szóra. Csak egy mondat lehet, nem több, és erős életérzést, vagy hangulatot sugározzon.
És a megoldásom:
Felállt, természetesen, ahogy a növény szára nyújtózik, mikor végre, évek után eső éri gyökereit, felállt, egész lelkéből, őszintén pattant fel, s még az sem zavarta, hogy agya hátramaradt, mint fagyba dermedt zúzmó, zavarodottan, mert ő még sohadesoha, akkor sem, amikor apja felpofozta, hogy légy már végre férfi, sem akkor, amikor anyja könyörgött, álljon bele a dolgokba, ő nem, ne hívd fel magadra a figyelmet, ez az aranyszabály, és most mégis felállt, önként jelentkezett, mert ez más volt, itt az istene hívta, érezte szívdobogásában az élet parancsát, mely még a terem hangzavarát is túlszárnyalta, és ő kiment, esőért véráldozatnak, boldogan meghalni.
Szeretem az ilyen soksoros-lebegő mondatokat, transzállapotot szoktam így érzékeltetni, ez most mégis nehéz volt, azt hiszem, leginkább a pontosan száz szó miatt. Ha igazán történik valami a mondatban, akkor az fél oldal, ha meg csak egy hangulatmondat, azt lehetetlen száz szóig bővíteni. Szóval ezzel küzdöttem, de egészen elégedett vagyok vele - még ha a vége el is bírt volna még húsz szót.
