Nők, férfiak, meg a másik párezer nem... várjunk, hogy mi?

Ha Magyarországon élünk és éltünk mindig is, magyarul beszélünk és nem tartozunk semmilyen etnikumhoz, akkor elég evidens, hogy mi magyarok vagyunk. Kényelmes, megszoktuk, és el sem gondolkodunk rajta, hogy ez mit jelent.

Aztán, ha kikeveredünk hosszabb időre, akár véglegesen külföldre, hirtelen égetően fontossá és személyessé válik a kérdés: Mit jelent nekem az, hogy én magyar vagyok? Beszerzem akár aranyáron a pirospaprikát? Tartom a magyar ünnepeket? (És a helyieket? A magyarságomnak ára a más kultúrától való elzárkózás?) Tanítom a gyerekeimet magyarul?

Az ember annyira természetesnek veszi a saját kultúráját, hogy észre sem veszi, olyan közege ez, mint a halnak a víz. Aztán néha az édesből sós vízbe keveredünk, és csak nézünk, hogy mi a csoda...

Transz peace jel

Szeress, és tégy, amit akarsz: pár szó a rettegéskezelés-elméletről

Szent Ágoston "Szeress, és tégy, amit akarsz" mondatáról számtalan elemzés szól képzett teológusoktól, én nem is ezt az oldalát szeretném megragadni.

Gyerekként láttam ezt az idézetet egy tablón az iskolában, és tizenkét-három évem minden bölcsességével bólogattam, hogy jó, én szeretek, akkor azt teszek, amit akarok. Sokáig tartott rájönnöm, hogy a szeress nem véletlenül van elől: azzal kell kezdeni. És ja, szeretni nehéz.

Ez az Ágoston idézet igazából tegnap este jutott eszembe. Ma volt pszichológián kultúra és társadalom ZH, és ebből a tárgyból tanultunk egy olyat, hogy Rettegéskezelés-elmélet, avagy terrormenedzsment-teória.

Az elmélet lényege, hogy minél inkább fél valaki a haláltól, annál erősebben védi a világképét. Kísérletekben embereket emlékeztettek a halálra, majd olyan helyzetbe hozták, hogy az értékrendjét érvényesíthesse.

Kép forrása: Reapy