Ha Magyarországon élünk és éltünk mindig is, magyarul beszélünk és nem tartozunk semmilyen etnikumhoz, akkor elég evidens, hogy mi magyarok vagyunk. Kényelmes, megszoktuk, és el sem gondolkodunk rajta, hogy ez mit jelent.
Aztán, ha kikeveredünk hosszabb időre, akár véglegesen külföldre, hirtelen égetően fontossá és személyessé válik a kérdés: Mit jelent nekem az, hogy én magyar vagyok? Beszerzem akár aranyáron a pirospaprikát? Tartom a magyar ünnepeket? (És a helyieket? A magyarságomnak ára a más kultúrától való elzárkózás?) Tanítom a gyerekeimet magyarul?
Az ember annyira természetesnek veszi a saját kultúráját, hogy észre sem veszi, olyan közege ez, mint a halnak a víz. Aztán néha az édesből sós vízbe keveredünk, és csak nézünk, hogy mi a csoda...
![]() |
Transz peace jel |