 |
| Kép forrása |
Van egy álmom, amiben egy napon felkelek, és rendszerezett ember vagyok, aki képes szabályos időközönként elvégezni ugyanazt a cselekvést.
Meg egy másik, amiben leülök a fenekemre írástechnikai feladatot oldani.
Egy barátnőmmel beszéltük, hogy milyen lehetséges írástechnikai feladatok vannak a neten, ingyenesen, és azt tanácsoltam neki, az aranymosás oldalon lévő százszavas játékokat igazából végig lehetne csinálni utólag is, gyakorlásként. Belevágott, és hogy keretet adjon az egésznek, Ferea néven kiposztolja a megoldásait - minden héten egy százszavas feladatot csinál. És ahogy néztem, úgy kedvet kaptam az egészhez, egyrészt mert mindig próbálom magamat rendszerességre szoktatni, és száz szó nem sok, másrészt meg olyan egyszerűnek tűnik...
Már nem maguk a feladatok, van versírás, brr. Inkább a tét-nélküliség és azonnaliság, ez nem egy regény, amit hónapokig írok elakadásig, nem is egy pályázatra szánt anyag, ezt csak úgy, kísérletezni.
Írj
egy maximum 100 szavas részletet egy
élőlény átváltozásáról. Bármi bármivé változhat, nincs megkötés.
És a megoldásom:
Beszűkülni – gondolta maguk ellen, és a világban
végighullámzott. Ezernyi légy repült szűkebb íven, millió ember döntött a
megszokott rossz mellett. Egyek voltak a teremtett világgal, és ez annyira, de
annyira… egész.
Beszűkülni értük. Szeretni – válaszolták maguknak, és
a növények kinyitották leveleiket, megérezve a hajnalt. Egy nő lágy
boldogsággal mosolygott fel az égre, ahol az istenét sejtette.
Érte. Értük. Kitárni őket – egyezett bele önmaga
akaratába, és létébe vágott. Fájt értük, kiszaggatta magát a világból, és
csonka énjét egy burokba folyatta: tengerből lett egy pohárka víz, magzatvízben
picinyke sejt.
Emberré lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése